Megfoghatatlanok a hangok.Alaktalan sikoltás. Remegése a jövőnek,lüktetése jön.Csend. Fáradt lépteink hulláma elérhetetlenszínekben pompázóvirágcsokor.Nincs is bocsánat életünkért.Nem menekülhetsz álmaidtól.Kicsit fehér az éj, kicsit viaszos.Csúszunk egymáshoz…

Szerző: Kéky Kira  2010.11.03. 23:32 Szólj hozzá!

Címkék: vers kira

süti beállítások módosítása