"SOHA, SOHA, SOHA NEM TUDNÉKHARAGUDNI RÁD". Fátyolverítékborította hómezővé vált arcod,kristályháromszögbe bújthallgatag szemed, erős kezedmohón szorította táruló derekam,s én nem mondtam, mibe sajdulta megnyúzott, meztelen agy.Mire arcom felé fordultál,…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.29. 11:48 Szólj hozzá!

 Fényben úsznak a világítótornyokfelhasadt tenyered zugaiban,nincs; és tudod miért. Fáj, akár a hajnal születéselázasra feszült arcodon. És akkor hogyan?Kiáltásom bőrödhöz simul,akár csobbanó víz testünkfodraihoz. Vártuk, és türelmünkszétfeszítette…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.28. 19:31 Szólj hozzá!

 Hiányod elsodor, akár menekültekáradata a boldog maradni-akarót,lángoló fogsorai a zöldtől dermedtfáknak jöttöddel fenyegetnek,várj még, hisz zúdul a tested,akár hegy patak tájkép kereteiközé szorítva, fullaszt a létezésünk,együtt és egymás nélkül…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.27. 11:09 Szólj hozzá!

Címkék: vers kira

 Hogy soha ki nem mondtad,az fájt, mint ahogy sivító gumiknyoma fáj az útnak,soha nem éreztem, hogy jó így,tudtam, hogy véget ér,szép volt, akár egy parázna hajnalmagamutogatása,felsejlő, titokzatos, párás ablakaegy párhuzamos világegyetemnek,melybe…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.26. 11:32 Szólj hozzá!

Címkék: vers hajnal kira

 Patkányok szőrébe kapaszkodok,mocsokban élek.Vetkőző lányok bőrébe bújok,lágy irgalmat kérek.Színek csavarodnak a csípőmköré, feszül az izom,mint az univerzum, tágul a méhem, tűrök, míg bírom... ...Síkos vércsomók a kezemben.Kis embrió a párnámon.Elkúszott…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.25. 12:24 Szólj hozzá!

 Átfolynak rajtam a hangok.Magamhoz kiáltalak.Futottak utánad a percek, stébolyult sápadásaimbankapaszkodnék homlokodbólnyíló távoli virágaidba.Átcsobog és elnyel.Térdepelnek a szavak.Szánni kellene, hogy élsz,s csak játszani tudommegbocsájtásod. Szívemben tegnapi…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.24. 14:54 Szólj hozzá!

Címkék: vers kira

 Vörös csörgéssel teltmeg a vibráló erdő,nyálas tűz száguldott, s nőtta puha borzalom,szelíd kín tépte ketté acsobogó felhőket,kérlelő fájdalomszállt feléd az tömegből.Sziszeg az ősz.  Élni küzdesz.

Szerző: Kéky Kira  2010.10.23. 09:50 Szólj hozzá!

Egy meleg bőrdzseki ésegy fehér kocsi, éretlen sárgabarack,budapesti hajnal,messze, szinte árnyékként az arcok temetőjében... Hullámokban érkeznek a vádak. S közben fülembe borzong,ahogy ujjaid játszottak aligkéthetes szakálladdal...s hogy én mit éreztem,miközben te…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.22. 11:20 Szólj hozzá!

Címkék: vers leltár kira

 Tárva minden ajtó, de nincs kiút,csak végtelen semmi, csak acsöndből font hárfapercegésű sóhajtás.Fényes minden ablak, de nincs, kiletörölje könnycseppjeidet, hacombod selymén végigfut a bíborpatak.Üres minden szempár, gyere mamasiess,nyikorog az ágy,benyitni és nem…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.21. 12:05 Szólj hozzá!

Címkék: vers kira

 ...Hisz értened kell, hogy bőröm mit érez,mikor gyöngyöző pezsgőt lefetyelnyelved, borzongó csodálat, ha kezedgerincemen lopva végigfuttatod,érezned kell, csak értünk jön az éjjel,s hűvöse is csak azért tolakszikágyunkra, hogy karjaid védő melegétsuttogva akarjam, ujjaim…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.20. 19:44 Szólj hozzá!

Címkék: vers hajnal kira attilának

 Széles virágok nyíltak azégre, fájdalmas volt a búcsú,sírt az éj.Téren és időn túl (veled)bársonnyá válik amerengő alkony.S te mégis félted a rémültéjszakáid csöndjét.De én még nem égtem meg.Még elűzhetem arcodszégyentől pezsgő álmaimból.Még nem…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.19. 22:32 Szólj hozzá!

Címkék: búcsú

…akár esküvőn az asszonyok. Halott-fehér városok mázolnak gyönyörűre engem. Kiáltásod surran el.(Rózsaszín homok.)Tévedéseink pajkosan fogócskáznak, félig-testű a csend. (Tarka suhogás.) Tereim kitárva, szólít a tükör-léptű előrebiccenés. Fontoskodva,…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.18. 18:15 Szólj hozzá!

Címkék: vers kira

  Makacs hajnal után vonakodva bújt elő a tétovázó reggel aszégyenkező ősz és izgatott tavasz emlékképeivellázas szemében míg a bujálkodó terhes nyárragondolt s nem látta hogy a reszkető tél mint fulladtbele az alvó hómezőbe a távíróoszlopra…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.17. 22:18 Szólj hozzá!

Címkék: hajnal

 Alvó oroszlán létünk:Titkok kapuja.Testeden lázasIntéseim fehérenLibbenőAlkonya.

Szerző: Kéky Kira  2010.10.15. 20:26 Szólj hozzá!

 Mintha semmi, úgy történt.Csak jött, áradt feltartóztathatatlanul,a bíbor fájdalom szellői simogattákmelleimet, ágyékom úgy lüktetett,mint a tavasz az égbolton,csak jött feltartóztathatatlanul,mélyebbek a sebek az arcom ráncainál,nem látni a rettegést a kezeimben,ahogy…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.14. 23:23 Szólj hozzá!

Fehér kötényes asszonyokmosolyognak éjszakáimban,mindent elnyel aztán felhány a csend,távoli énekszó fojtogatja a fákat,már nem várom,hogy megcsókoljamIsten ráncosés kéregető kezeit.

Szerző: Kéky Kira  2010.10.12. 18:54 Szólj hozzá!

 Félelemmé gyűrt testem ázott madára lépcsőház torkában, nyújtózkodik meztelenségemkarjaidba, a remény izzói kicsavarvafekszenek a pattogó radiátorokrácsai alatt, ölébe fogad atisztaság-szagú víz, elmázol azöröm, mikor fodrozó lélekkelhibátlanul lépsz a kádba…

Szerző: Kéky Kira  2010.10.11. 23:04 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása