Nem vagyok önjelölt költő még attól sem, hogy megjelent néhány versem napilapban, antológiában... Ám úgy gondolom, nem érdemes csupán a merevlemezen tárolni verseimet - hátha örömöt okoz az olvasásuk néhány embernek!
Minden kérdésre szívesen válaszolok :)
"SOHA, SOHA, SOHA NEM TUDNÉKHARAGUDNI RÁD". Fátyolverítékborította hómezővé vált arcod,kristályháromszögbe bújthallgatag szemed, erős kezedmohón szorította táruló derekam,s én nem mondtam, mibe sajdulta megnyúzott, meztelen agy.Mire arcom felé fordultál,…
Fényben úsznak a világítótornyokfelhasadt tenyered zugaiban,nincs; és tudod miért. Fáj, akár a hajnal születéselázasra feszült arcodon. És akkor hogyan?Kiáltásom bőrödhöz simul,akár csobbanó víz testünkfodraihoz. Vártuk, és türelmünkszétfeszítette…
Hiányod elsodor, akár menekültekáradata a boldog maradni-akarót,lángoló fogsorai a zöldtől dermedtfáknak jöttöddel fenyegetnek,várj még, hisz zúdul a tested,akár hegy patak tájkép kereteiközé szorítva, fullaszt a létezésünk,együtt és egymás nélkül…
Hogy soha ki nem mondtad,az fájt, mint ahogy sivító gumiknyoma fáj az útnak,soha nem éreztem, hogy jó így,tudtam, hogy véget ér,szép volt, akár egy parázna hajnalmagamutogatása,felsejlő, titokzatos, párás ablakaegy párhuzamos világegyetemnek,melybe…
Patkányok szőrébe kapaszkodok,mocsokban élek.Vetkőző lányok bőrébe bújok,lágy irgalmat kérek.Színek csavarodnak a csípőmköré, feszül az izom,mint az univerzum, tágul a méhem, tűrök, míg bírom... ...Síkos vércsomók a kezemben.Kis embrió a párnámon.Elkúszott…
Átfolynak rajtam a hangok.Magamhoz kiáltalak.Futottak utánad a percek, stébolyult sápadásaimbankapaszkodnék homlokodbólnyíló távoli virágaidba.Átcsobog és elnyel.Térdepelnek a szavak.Szánni kellene, hogy élsz,s csak játszani tudommegbocsájtásod. Szívemben tegnapi…
Vörös csörgéssel teltmeg a vibráló erdő,nyálas tűz száguldott, s nőtta puha borzalom,szelíd kín tépte ketté acsobogó felhőket,kérlelő fájdalomszállt feléd az tömegből.Sziszeg az ősz. Élni küzdesz.
Egy meleg bőrdzseki ésegy fehér kocsi, éretlen sárgabarack,budapesti hajnal,messze, szinte árnyékként az arcok temetőjében... Hullámokban érkeznek a vádak. S közben fülembe borzong,ahogy ujjaid játszottak aligkéthetes szakálladdal...s hogy én mit éreztem,miközben te…
Tárva minden ajtó, de nincs kiút,csak végtelen semmi, csak acsöndből font hárfapercegésű sóhajtás.Fényes minden ablak, de nincs, kiletörölje könnycseppjeidet, hacombod selymén végigfut a bíborpatak.Üres minden szempár, gyere mamasiess,nyikorog az ágy,benyitni és nem…
...Hisz értened kell, hogy bőröm mit érez,mikor gyöngyöző pezsgőt lefetyelnyelved, borzongó csodálat, ha kezedgerincemen lopva végigfuttatod,érezned kell, csak értünk jön az éjjel,s hűvöse is csak azért tolakszikágyunkra, hogy karjaid védő melegétsuttogva akarjam, ujjaim…
Széles virágok nyíltak azégre, fájdalmas volt a búcsú,sírt az éj.Téren és időn túl (veled)bársonnyá válik amerengő alkony.S te mégis félted a rémültéjszakáid csöndjét.De én még nem égtem meg.Még elűzhetem arcodszégyentől pezsgő álmaimból.Még nem…
Makacs hajnal után vonakodva bújt elő a tétovázó reggel aszégyenkező ősz és izgatott tavasz emlékképeivellázas szemében míg a bujálkodó terhes nyárragondolt s nem látta hogy a reszkető tél mint fulladtbele az alvó hómezőbe a távíróoszlopra…
Mintha semmi, úgy történt.Csak jött, áradt feltartóztathatatlanul,a bíbor fájdalom szellői simogattákmelleimet, ágyékom úgy lüktetett,mint a tavasz az égbolton,csak jött feltartóztathatatlanul,mélyebbek a sebek az arcom ráncainál,nem látni a rettegést a kezeimben,ahogy…
Fehér kötényes asszonyokmosolyognak éjszakáimban,mindent elnyel aztán felhány a csend,távoli énekszó fojtogatja a fákat,már nem várom,hogy megcsókoljamIsten ráncosés kéregető kezeit.