Megfoghatatlanok a hangok.

Alaktalan sikoltás. Remegése a jövőnek,

lüktetése jön.

Csend.

Fáradt lépteink hulláma elérhetetlen

színekben pompázó

virágcsokor.

Nincs is bocsánat életünkért.

Nem menekülhetsz álmaidtól.

Kicsit fehér az éj, kicsit viaszos.

Csúszunk egymáshoz közelebb,

de átcsúszni egymáson nem tudunk.

Találkoznak vérköreink,

mosolygásunk is csaláncsípéssé válik,

összegabalyodtunk, mint

tengeri csillagok párzáskor.

Madárka, szállj,

csitt szívem,

már gurul feléd a halál.