"SOHA, SOHA, SOHA NEM TUDNÉK
HARAGUDNI RÁD". Fátyolveríték
borította hómezővé vált arcod,
kristályháromszögbe bújt
hallgatag szemed, erős kezed
mohón szorította táruló derekam,
s én nem mondtam, mibe sajdult
a megnyúzott, meztelen agy.
Mire arcom felé fordultál, már
könnyű szél futott könnycseppeimen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
