Tárva minden ajtó, de nincs kiút,
csak végtelen semmi, csak a
csöndből font hárfapercegésű sóhajtás.
Fényes minden ablak, de nincs, ki
letörölje könnycseppjeidet, ha
combod selymén végigfut a bíbor
patak.
Üres minden szempár, gyere mama
siess,
nyikorog az ágy,
benyitni és nem észrevenni semmit.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
