Hogy soha ki nem mondtad,az fájt, mint ahogy sivító gumiknyoma fáj az útnak,soha nem éreztem, hogy jó így,tudtam, hogy véget ér,szép volt, akár egy parázna hajnalmagamutogatása,felsejlő, titokzatos, párás ablakaegy párhuzamos világegyetemnek,melybe…

 ...Hisz értened kell, hogy bőröm mit érez,mikor gyöngyöző pezsgőt lefetyelnyelved, borzongó csodálat, ha kezedgerincemen lopva végigfuttatod,érezned kell, csak értünk jön az éjjel,s hűvöse is csak azért tolakszikágyunkra, hogy karjaid védő melegétsuttogva akarjam, ujjaim…

  Makacs hajnal után vonakodva bújt elő a tétovázó reggel aszégyenkező ősz és izgatott tavasz emlékképeivellázas szemében míg a bujálkodó terhes nyárragondolt s nem látta hogy a reszkető tél mint fulladtbele az alvó hómezőbe a távíróoszlopra…