Makacs hajnal

után vonakodva bújt elő a tétovázó reggel a

szégyenkező ősz és izgatott tavasz emlékképeivel

lázas szemében míg a bujálkodó terhes nyárra

gondolt s nem látta hogy a reszkető tél mint fulladt

bele az alvó hómezőbe a távíróoszlopra rádermedt

fénysugár sokáig ragyogott a vacogó télben

félelemfelhőket küldött a halálszagú télbe takarózott

sápadt levegőjű vonagló városok közé felemelkedett a

nap