Egy meleg bőrdzseki és

egy fehér kocsi, éretlen sárgabarack,

budapesti hajnal,

messze, szinte árnyékként az

arcok temetőjében...

Hullámokban érkeznek a vádak.

S közben fülembe borzong,

ahogy ujjaid játszottak alig

kéthetes szakálladdal...

s hogy én mit éreztem,

miközben te már mást

öleltél, s másnak hazudtad

egyre követelőzőbb csókjaidat,

elmosta az első felcsendülő,

könnyes női kacaj.