Úgy nem jön az este,

mint hó nem hull az éjből,

s te sem közeledsz sürgetőn

nyíló ajkaim közé,

csillognak a fények szorosra

feszült tenyerünkben.

Pihen a szerelem íze is a

szánkon, tétova egymás-keresésünk

beborítja egymástól távoli esténk,

magánya könnyedén érint meg,

akár ajkad táruló combjaim,

felzizzenek, s könnyű szárnyakon

kiszáll az ablakon

utánad sóhajtásom.