Fényben úsznak a világítótornyok

felhasadt tenyered zugaiban,

nincs; és tudod miért.

Fáj, akár a hajnal születése

lázasra feszült arcodon.

És akkor hogyan?

Kiáltásom bőrödhöz simul,

akár csobbanó víz testünk

fodraihoz.

Vártuk, és türelmünk

szétfeszítette vágyainkat.

Szélesre tárhatod, de

nincs aki belépne.

Rám várj. Testem,

ölem, mi befogad.

Magamba rejtlek.

Egymáshoz élünk.