Makacs hajnal után vonakodva bújt elő a tétovázó reggel aszégyenkező ősz és izgatott tavasz emlékképeivellázas szemében míg a bujálkodó terhes nyárragondolt s nem látta hogy a reszkető tél mint fulladtbele az alvó hómezőbe a távíróoszlopra…

 Alvó oroszlán létünk:Titkok kapuja.Testeden lázasIntéseim fehérenLibbenőAlkonya.

 Mintha semmi, úgy történt.Csak jött, áradt feltartóztathatatlanul,a bíbor fájdalom szellői simogattákmelleimet, ágyékom úgy lüktetett,mint a tavasz az égbolton,csak jött feltartóztathatatlanul,mélyebbek a sebek az arcom ráncainál,nem látni a rettegést a kezeimben,ahogy…

Fehér kötényes asszonyokmosolyognak éjszakáimban,mindent elnyel aztán felhány a csend,távoli énekszó fojtogatja a fákat,már nem várom,hogy megcsókoljamIsten ráncosés kéregető kezeit.

 Félelemmé gyűrt testem ázott madára lépcsőház torkában, nyújtózkodik meztelenségemkarjaidba, a remény izzói kicsavarvafekszenek a pattogó radiátorokrácsai alatt, ölébe fogad atisztaság-szagú víz, elmázol azöröm, mikor fodrozó lélekkelhibátlanul lépsz a kádba…