Átfolynak rajtam a hangok.Magamhoz kiáltalak.Futottak utánad a percek, stébolyult sápadásaimbankapaszkodnék homlokodbólnyíló távoli virágaidba.Átcsobog és elnyel.Térdepelnek a szavak.Szánni kellene, hogy élsz,s csak játszani tudommegbocsájtásod. Szívemben tegnapi…

 Vörös csörgéssel teltmeg a vibráló erdő,nyálas tűz száguldott, s nőtta puha borzalom,szelíd kín tépte ketté acsobogó felhőket,kérlelő fájdalomszállt feléd az tömegből.Sziszeg az ősz.  Élni küzdesz.

Egy meleg bőrdzseki ésegy fehér kocsi, éretlen sárgabarack,budapesti hajnal,messze, szinte árnyékként az arcok temetőjében... Hullámokban érkeznek a vádak. S közben fülembe borzong,ahogy ujjaid játszottak aligkéthetes szakálladdal...s hogy én mit éreztem,miközben te…

 Tárva minden ajtó, de nincs kiút,csak végtelen semmi, csak acsöndből font hárfapercegésű sóhajtás.Fényes minden ablak, de nincs, kiletörölje könnycseppjeidet, hacombod selymén végigfut a bíborpatak.Üres minden szempár, gyere mamasiess,nyikorog az ágy,benyitni és nem…

 ...Hisz értened kell, hogy bőröm mit érez,mikor gyöngyöző pezsgőt lefetyelnyelved, borzongó csodálat, ha kezedgerincemen lopva végigfuttatod,érezned kell, csak értünk jön az éjjel,s hűvöse is csak azért tolakszikágyunkra, hogy karjaid védő melegétsuttogva akarjam, ujjaim…

 Széles virágok nyíltak azégre, fájdalmas volt a búcsú,sírt az éj.Téren és időn túl (veled)bársonnyá válik amerengő alkony.S te mégis félted a rémültéjszakáid csöndjét.De én még nem égtem meg.Még elűzhetem arcodszégyentől pezsgő álmaimból.Még nem…

…akár esküvőn az asszonyok. Halott-fehér városok mázolnak gyönyörűre engem. Kiáltásod surran el.(Rózsaszín homok.)Tévedéseink pajkosan fogócskáznak, félig-testű a csend. (Tarka suhogás.) Tereim kitárva, szólít a tükör-léptű előrebiccenés. Fontoskodva,…