"SOHA, SOHA, SOHA NEM TUDNÉKHARAGUDNI RÁD". Fátyolverítékborította hómezővé vált arcod,kristályháromszögbe bújthallgatag szemed, erős kezedmohón szorította táruló derekam,s én nem mondtam, mibe sajdulta megnyúzott, meztelen agy.Mire arcom felé fordultál,…

 Fényben úsznak a világítótornyokfelhasadt tenyered zugaiban,nincs; és tudod miért. Fáj, akár a hajnal születéselázasra feszült arcodon. És akkor hogyan?Kiáltásom bőrödhöz simul,akár csobbanó víz testünkfodraihoz. Vártuk, és türelmünkszétfeszítette…

 Hiányod elsodor, akár menekültekáradata a boldog maradni-akarót,lángoló fogsorai a zöldtől dermedtfáknak jöttöddel fenyegetnek,várj még, hisz zúdul a tested,akár hegy patak tájkép kereteiközé szorítva, fullaszt a létezésünk,együtt és egymás nélkül…

 Hogy soha ki nem mondtad,az fájt, mint ahogy sivító gumiknyoma fáj az útnak,soha nem éreztem, hogy jó így,tudtam, hogy véget ér,szép volt, akár egy parázna hajnalmagamutogatása,felsejlő, titokzatos, párás ablakaegy párhuzamos világegyetemnek,melybe…

 Patkányok szőrébe kapaszkodok,mocsokban élek.Vetkőző lányok bőrébe bújok,lágy irgalmat kérek.Színek csavarodnak a csípőmköré, feszül az izom,mint az univerzum, tágul a méhem, tűrök, míg bírom... ...Síkos vércsomók a kezemben.Kis embrió a párnámon.Elkúszott…